Bogáti Fazakas Miklós zsoltárfordításai és -parafrázisai döntő mértékben különböznek a 16-17. század hasonló – magyar nyelvű – kísérleteitől. Bogáti ugyanis – a korszellemnek ellentmondva – nem az úgynevezett kollektív áhítat felkeltésére alkalmas motívumokra koncentrált, és nem is egyéni érzésvilágát ötvözte a bibliai költeményekkel. Az ő fordítása azt célozza, hogy olvasói minél pontosabban megértsék általa az ószövetségi zsidó történelem folyamatait, összefüggéseit. A zsoltárokban azonos figyelmet fordít a történeti-epikus mozzanatokra és a lírai szövegrészekre; emellett a legtöbb zsoltárnál kommentárszerű keretbe foglalja az alapszöveg parafrázisát. A kezdő- és záróstrófákban röviden utal arra, amit a zsoltárszöveg keletkezési körülményeiről, a bibliai zsidóság szertartásaiban játszott szerepéről – a különböző történeti forrásokból, kommentárokból – megtudott. Az elmúlt évtizedek érdekes irodalomtörténeti felfedezése, hogy Bogáti sehol sem említi a zsoltár-parafrázisokban azt a tényt, miszerint egyes szövegrészleteket az Újszövetség könyvei Jézusra vonatkozó jövendölésekként idéznek. Ennek alapján akár ezt is feltételezhetnénk, hogy Bogáti – különböző zsidó bibliakommentárok felhasználásával – közvetlenül héber nyelvből fordította zsoltárait. Az Énekek éneke fordításában azonban bevallja, hogy nem tudott héberül, így inkább az látszik valószínűnek, hogy egy olyan latin nyelvű bibliafordításból dolgozott, amely szemléletében nagyon közel állt az ótestamentumi zsidó vallási meggyőződéshez.

Az Országos Széchényi Könyvtár – Gilicze Gábor gondozásában – 2009-ben jelentette meg Bogáti Fazakas Miklós zsoltárfordításainak és –parafrázisainak első teljes kiadását. Nem nyomtatott könyv ez, hanem interneten elérhető dokumentum, a Magyar Elektronikus Könyvtár (honlapja: http://mek.oszk.hu) része. „Olyan mai Bogáti-szöveget kívántam kialakítani, mely – a hajdani szerző szándéka szerint – bárki számára irodalmi értékű verseket nyújt. A szövegek mai nyelvhez és helyesíráshoz való közelítését tűztem ki célul, az eredetit szóról szóra követtem, csak nyolc-tíz esetben iktattam be érthetőbb vagy ízlésesebb szinonimát. A nyelvjárási és régies szóalakokat az akkor is létezett, de ma egyedül irodalmi formára módosítottam. A nem autográf kézirat személy- és helyneveit az 1975-ös ökumenikus Zsoltárok könyve-kiadás szóalakjaihoz igazítottam. Az elidegenítő effektusok eltávolításával a műegész versszerzői és egyben költői értékeire hívnám fel a figyelmet emez első teljes kiadásban” – írja előszavában Gilicze Gábor.