Heltai Gáspár nemcsak közeli munkatársa, de kortársa is volt Dávid Ferencnek: 1510 körül született (valószínűleg a Szeben megyei Heltauban, magyar nevén Nagydisznódon) és 1574-ben hunyt el Kolozsvárott. Egyházalapító püspökünkhöz hasonlóan Heltai is szász polgárcsaládban nevelkedett – magyarul csak az 1530-as évek közepén tanult meg. Akárcsak Dávid Ferenc, Heltai is a Wittenbergben ismerkedett meg a reformáció eszméivel: teológiai, irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányokat folytatott. Ekkor szerezte be a későbbi bibliafordításokhoz szükséges forrásokat, s itt ismerkedett meg azokkal a német meseírókkal, akiknek műveire a híres Fabulák megírásakor támaszkodott (szépírói munkásságával következő széljegyzetünkben foglalkozunk). 1544-ben tért vissza Kolozsvárra, ahol írói tevékenysége mellett három évtizeden át lelkészként, nyomdatulajdonosként, könyvkiadóként működött.

Erdő János egykori unitárius püspök és teológiaprofesszor, illetve Kelemen Miklós, a közelmúltban elhunyt magyarországi lelkész-egyházörténész egyetértenek abban, hogy Heltai 1544-ig római katolikus volt, majd tizenöt éven át a lutheri (azaz evangélikus) hitelveket követte; az 1560-as években a reformáció helvét ágához csatlakozott, s végül 1569-ben lett antitrinitárius. Dokumentumok támasztják alá, hogy az 1560-as évek közepén még nem rokonszenvezett a városában egyre népszerűbbé váló dávidferenci eszmékkel. Az 1568 márciusában megtartott, híres gyulafehérvári hitvitán jegyzőkönyvvezetőként vett részt, de még ekkor sem tudott teljesen azonosulni az unitárius hitelvekkel. Egy évvel később, a váradi hitvitán viszont már egyértelműen Dávid Ferenc nézeteit képviselte, és így fogalmazott: „A Szentírással összhangban meggyőződtem lelkiismeretemben, hogy azoknak tanítása, akiket újítók névvel jelöltem, Isten szent és győzhetetlen igazságát képviseli, mely prófétai és apostoli iratokban alaposan ki van fejtve. Ennek az egy Istennek igaz ismeretében áll az egyedüli örök üdvösség. Ezt nyíltan és ünnepélyesen vallom és állítom.” 1569 és 1571 között Heltai számos unitárius szellemiségű kiadványt jelentetett meg. Ezek közül különösen érdekes a Háló című értékezése (1570), amely egy Reginaldus Gonsalvius álnéven író spanyol szerző latin nyelvű művének fordítása és átdolgozása. Az inkvizíció borzalmait leleplező Háló lefordításával és megjelentetésével János Zsigmond fejedelem bízta meg Heltait, aki „túlteljesítette” a feladatot: önálló kiegészítésével részben magyar vonatkozásúvá és kifejezetten szentháromságtagadó szelleművé tette a művet.