A szépirodalmi igényességű megemlékezések és a szórványos képzőművészeti ábrázolások mellett versek is megörökítik egyházalapító püspökünk, Dávid Ferenc alakját, életművét, vértanúságát. Ezek a költemények általában a népi vallásosság fogalomkörébe tartoznak: szerzői nem „profi” költők, hanem unitárius értelmiségiek vagy egyszerű falusi hívek. A Magyarországi Unitárius Egyház internetes portálja csaknem ötven ilyen verset gyűjtött össze. Én most két „kakukktojást” választottam ki: a kimagasló jelentőségű lelkész-író, Gellérd Imre, illetve a kortárs költő, Budaházi István alkotását.
Gellérd Imre (1920-1980) nagy műveltségű, páratlan tudású, kiváló szónoki képességgel megáldott lelkész volt. A romániai kommunista diktatúra 1960-ban hét év börtönre és kényszermunkára ítélte, és szabadulása után is folyamatosan zaklatták. Lelkészi munkája mellett számos mesét, elbeszélést, verset írt – nagyszerű prédikációiból is több kötetet lehetne összeállítani. Dávid Ferenc című versében így emlékezett egyházalapító püspökünkre.
Nem ébenfa bölcső ringatta életre, szolgák hada nem járt nyomába / Termő népi mélység dobta felszínre őt, s egy forrongó század vette hatalmába.
Forradalmár volt ő, szakított a múlttal, mely a szabad szárnyalást gúzsba kötötte / Dogmák béklyóit népe ösztönéről letépte, a kábult kort új partok felé lökte.
Magyar volt, tulipános, keleti igézet megszállottja, nagy, merész álmodó / A korlátlanság volt életében a mérték, szíve mélység, szeme tűz, szíve Istent átfogó.
Dráma volt ő dalban elbeszélve, ki ősgyökerekben a népből eredzett / Ősvágyak szent tüze lobogott fel benne, s a tiszta jézusi forráshoz vezetett.
Kiről mesélek? Kitaláljátok-e? Felismeri-e a rügy a gyökeret? Dávid Ferenc volt ő, a második Jézus, koronázza nevét ma fénylő kegyelet.
Budaházi István (1951) nyíregyházi író-költő – az Unitárius Alkotók Társaságának alapító tagja – régóta ismert alakja a kelet-magyarországi irodalmi életnek. Könyvtárosként, tanárként, népművelőként, újságíróként dolgozott, miközben versei 1976 óta látnak napvilágot hetilapokban, folyóiratokban. A Váci Mihály Irodalmi Kör alapítója; öt önálló kötete jelent meg, művei tizenhat antológiában szerepelnek. Dávid Ferenc utolsó fohásza című verse 2010-ben, vértanú püspökünk születésének (hagyomány szerinti) ötszázadik évfordulóján jelent meg.
Uram, itt a Hitet börtönnel büntetik / Lábat és kezet láncba verettetik / Idegen lovagok, zsoldosok csak jöttek / Máglyázni, kínozni, zsámányolni jöttek.
Mindenki Hite szerint! Hol van már ez, Uram?! Kupecek, ország-eladók vannak hatalomban / Csak az ő igazságuk lehet mostanság / Vérrel és vassal az országot kínozván.
Uram, itt a Hitet börtönnel büntetik / Szégyenpadra vonják, ki Hozzád fohászkodik / Láncom csörren, lassan elhagyván erőmet / Néked ajánlom, Uram: Hitemet, lelkemet!
