A Budapesti Unitárius Egyházközség Nagy Ignác utcai épületének félemeletén emléktábla hirdeti Alvinczi György, az 1574-ben kivégzett unitárius prédikátor hősiességét és vértanúságát. Nehéz rekonstruálni, milyen események láncolata vezetett el odáig, hogy hitvitázó református ellenfelei halálra ítélték és a világi hatóságokkal kivégeztették. E barbár cselekedet mindenesetre még az országot megszállás alatt tartó török hadsereg vezetőit, így a budai beglerbéget is megdöbbentette.
 
Alvinczi György életéről szinte semmit sem tudunk. Egyes források szerint Brassóban tanult, majd Kolozsvárott iskolaigazgató volt, de ez nem nyert bizonyítást. Az viszont könnyen elképzelhető, hogy a Basilius István vezette antitrinitárius hittérítőkkel érkezett Erdélyből a mai Magyarország területére, hogy aztán a Dél-Dunántúlon, Pécs környékén terjessze az unitárius tanokat. Az 1570-es évek elején lett Nagyharsány – a Villányi-hegység déli lejtőjén, Siklóstól keletre található falu – unitárius lelkésze, prédikátora. Emléktábláját 2004 novemberében Rázmány Csaba akkori magyarországi püspök és Kászoni József lelkész avatta fel. A táblán az alábbi szöveg olvasható: „Alvinczi György, hitéért 1574-ben mártíromságot szenvedett unitárius prédikátor halála 430. évfordulóján kegyelettel állíttatta a Magyarországi Unitárius Egyház. Emlékeztetőül a hithűség és a vallási tolerancia mindenkori megtartására.” Alvinczi György vértanúságáról, halálának történelmi-politikai következményeiről szól a fiatal író, Benedek Szabolcs Csonkatorony című drámája, amely 2010-ben jelent meg nyomtatásban.
De mi is történt 1574-ben Nagyharsányban? Zoványi Jenő egyháztörténész összefoglalása szerint „a helvét irányúak Veresmarti Illésnek, ekkor már püspöküknek vezetése alatt jelentek meg a nagyharsányi vitán, s a jelek szerint szép számmal vehettek részt, míg az antitrinitáriusok oldaláról a helybeli lelkészen, Alvinczi Györgyön kívül egyedül az amazoktól elpártolt Tolnai Ambrus Lukács siklósi lelkész volt jelen. Ezek ketten valami külső kényszer alatt állhattak, mert másképpen aligha mentek volna belé egy olyan vitatkozásba, amelyben nemcsak hogy jóval többen voltak ellenfeleik, hanem döntőbírákul is ezek sorából nevezte ki Veresmarti magát meg Siklós Miklóst és Kálmánycsehi Mányoki Pétert.” Ahogy a bevezetőben írtam, Alvinczi kivégzésével a budai beglerbég sem értett egyet, és újabb református-unitárius hitvitát rendelt el, hogy kiderüljön, melyik félnek volt igaza. Ezt a történetet azonban majd következő széljegyzeteinkben, Trombitás János és Válaszuti György portréjának megrajzolásakor folytatjuk.
Szerző: Retkes Attila  2010.12.13. 13:25