A tordai országgyűlést, a vallásszabadság kihirdetését követő évben, 1569-ben két unitárius szellemiségű nyomda működött Erdélyben: Heltai Gáspáré Kolozsvárott és Karádi Pálé Abrudbányán. De ki is volt Karádi Pál? A radikális reformáció híve, Dávid Ferenc szövetségese, szenvedélyes hitvitázó, majd 1580 után az Erdélytől elszakadt alföldi unitárius egyházközségek püspöke. Mindezek ismeretében meglepő, hogy a művelődéstörténeti és teológiai irodalom alig-alig foglalkozik vele.

Karádi Pál 1523 körül született a mai Magyarország területén, valószínűleg Somogy vagy Fejér megyében. Szapolyai János özvegyének népes kíséretével kerülhetett Erdélybe, majd az 1560-as évek közepétől János Zsigmond fejedelem és Dávid Ferenc szűkebb köréhez tartozott. Nagyváradon és Gyulafehérváron hitvitákon vett részt, ezután Abrudbányára költözött, majd Basilius Istvánnal együtt alföldi missziós körútra ment. 1570 után Simándon és Temesváron élt, ahol – Abrudbányához hasonlóan – valószínűleg ugyancsak felállította nyomdáját, bár ebből az időszakból nem maradtak fenn kiadványai. Dávid Ferenc halála után Erdélyben az egyházalapítónk eszméit megtagadó, őt eláruló Hunyadi Demetert választották püspökké; ekkor az alföldi egyházközségek az önállósulás mellett döntöttek, s vezetőjükké emelték a korban, tudásban és tekintélyben is társai fölé emelkedő Karádit. Kelemen Miklós lelkész-egyháztörténész szerint püspökké választását az is segíthette, hogy a dél-magyarországi egyházak török uralom alatt álltak, Karádi pedig abban a városban (Temesváron) szolgált lelkészként, amely a kormányzó beglerbégnek volt székhelye.
Karádi Pál 1569-ben, abrudbányai nyomdájában – amely sokkal szerényebb felszereléssel működött, mint Heltai Gáspár műhelye és kiadója – megjelentette a Comoedia Balassi Menyhárt című árultatásáról című politikai gúnyiratot. Ennek szerzője ismeretlen – nem kizárt, hogy az előszó és néhány fejezet Karádi munkája. Tíz évvel később – a 19. századi bibliográfus-irodalomtörténész, Szinnyei József megfogalmazása szerint – „a Krisztus imádását ellenző Dávid Ferencz elítéltetése után egy hosszú, epés levelet írt a mérsékeltebb irányú unitáriusok főbb embereihez, amelyben kimutatja, hogy Dávid Ferencz veszedelmének fúrója-faragója Blandrata volt, a hamis vádakat ő formálta, indította, folytatta, a fejedelemnek ő árulta el.” 1580-ban Karádi kommentárt fűzött a Jelenések könyvéhez, ami – Szász János lelkész szavaival – „az alföldi unitarizmus hitvilágának kiváló gyűjteménye.” 
Szerző: Retkes Attila  2010.12.08. 20:36