A mai Magyarország területén az unitarizmus hitelveihez és eszmerendszeréhez közel álló tanításokat elsőként Egri Lukács fogalmazott meg, az 1560-as évek közepén.[1] Az egri születésű lelkész Wittenbergben Luther és Melanchton teológiájának híve lett, majd Kolozsvárott ismerkedett meg az antitrinitárius nézetekkel, amelyeknek hatása alá került. 1565-től szülővárosában, illetve a mai Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megye számos más településén prédikált, s ezzel kivívta Károlyi Péter[2] és Károli Gáspár[3] haragját. Huszonhét pontból álló hitvallásának lényegét – Debreceni Ember Pál egyháztörténete[4] nyomán – Zoványi Jenő így foglalta össze: „Istent örökkévaló stb. lénynek mondja, akinek Igéje és Lelke vele egyállagú, ugyancsak öröktől fogva való, de ezeknek külön személyiségéről az ószövetségi atyák még nem voltak felvilágosítva, aminthogy nem is volt öröktől fogva elkülönítve a három személy.”[5] 1566-ban, a gönci zsinaton Egrit nyilvános hitvallásra kényszerítették és elítélték, de legyőzni nem tudták, mert hamarosan Ungvár lelkészévé, sőt az ungi egyházmegye esperesévé választották. 1568-ban, Kassán újabb zsinatot tartottak, s Károlyi Péter ekkor már Méliusz Juhász Péter tiszántúli református püspököt, illetve Schwendi Lázár császári tábornokot[6] is segítségül hívta. Egrit letartóztatták, s ettől kezdve Szádváron, majd Jászón raboskodott, 1574-ben bekövetkezett haláláig.

Dávid Ferenc egyházalapító püspök közeli munkatársai közül elsőként – az 1567-es nagyváradi hitvita[7] után – Basilius István érkezett a mai Magyarország határának közelébe, majd területére: a Tisza és a Maros szögében (Belényesen, Békésen, Csanádon, Hódmezővásárhelyen, Makón, Simándon, Szegeden és Temesváron) terjesztette az antitrinitárius nézeteket. Basilius is Wittenbergben végezte egyetemi tanulmányait, majd Kolozsvárra hazatérve segédtanítóként, később iskolaigazgatóként működött. 1562-ben segédlelkész, majd 1566-ban Kolozsvár lelkésze lett, s már ebben az időben alapvetően unitárius tanokat terjesztett. Az 1570-es évek közepétől – a dávidferenci radikális reformációval szemben – a Blandrata-féle mérsékeltebb szárnyat képviselte. Az 1580-as években ismét bejárta az alföldi egyházközségeket, majd 1592 körül elhunyt.[8] Basilius Istvánnak két, nyomtatásban megjelent munkájáról tudunk; mindkettő 1568-ra datálható. A Pókai Jakabnak[9] ajánlott első kötet címe (modern átírásban): Egynéhány kérdések a keresztényi igaz hitről. A Bekes Gáspárnak[10] ajánlott második (nyilvánvalóan unitárius szellemiségű) könyv címe: Az apostoli credónak rövid magyarázata. Basilius István és eszmetársainak magyar nyelvű írásairól Klaniczay Tibor így vélekedett: „A traktátusnak, a vitairatnak, a prédikációnak, a reformáció teológiai értekezéseinek, noha a nyelvi szépség, az esztétikailag fegyelmezett mondatszerkesztés, általában a stílus művészibb megformálása iránt nem sok fogékonyságot árultak el, mégis a magyar irodalmi próza megszületése szempontjából megvan a maguk jelentősége. Övék volt az úttörés érdeme. Nem fordított, hanem eredeti fogalmazványokban indult meg a magyar beszélt nyelv írásban való rögzítése, irodalmi nyelvvé formálása. A reformáció legkiválóbb írói, Heltai és Bornemisza is ezekben a műfajokban fejlesztették ki kiforrottabb stílusukat, s jutottak el szépprózai kísérletekig.”[11]

A korai alföldi unitarizmus másik fontos személyisége volt Karádi Pál – a radikális reformáció híve, Dávid Ferenc szövetségese, szenvedélyes hitvitázó.[12] A mai Magyarország területén, valószínűleg Somogy vagy Fejér megyében született, majd Szapolyai János özvegyének népes kíséretével kerülhetett Erdélybe. Az 1560-as évek közepétől János Zsigmond fejedelem és Dávid Ferenc szűkebb köréhez tartozott. Nagyváradon és Gyulafehérváron hitvitákon vett részt, ezután Abrudbányára költözött (ahol nyomdát működtetett), majd csatlakozott Basilius István alföldi missziós útjaihoz. Dávid Ferenc halála (1579) után az alföldi unitárius egyházközségek az önállósulás mellett döntöttek, s vezetőjükké emelték a korban, tudásban és tekintélyben is társai fölé emelkedő Karádit. Kelemen Miklós szerint „püspökké választását az is segíthette, hogy a dél-magyarországi egyházak török uralom alatt álltak, Karádi pedig abban a városban (Temesváron) szolgált lelkészként, amely a kormányzó beglerbégnek volt székhelye.”[13] Karádi Pál 1569-ben, abrudbányai nyomdájában megjelentette a Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról című politikai gúnyiratot. Ennek szerzője ismeretlen – nem kizárt, hogy az előszó és néhány fejezet Karádi munkája. Tíz évvel később – a 19. századi bibliográfus-irodalomtörténész, Szinnyei József megfogalmazása szerint – „a Krisztus imádását ellenző Dávid Ferencz elítéltetése után egy hosszú, epés levelet írt a mérsékeltebb irányú unitáriusok főbb embereihez, amelyben kimutatja, hogy Dávid Ferencz veszedelmének fúrója-faragója Blandrata volt, a hamis vádakat ő formálta, indította, folytatta, a fejedelemnek ő árulta el.”[14] 1580-ban Karádi kommentárt fűzött a Jelenések könyvéhez, ami – Szász János lelkész szavaival – „az alföldi unitarizmus hitvilágának kiváló gyűjteménye.”[15]

Az unitárius eszmerendszer 1570 táján – elsősorban Alvinczi György, Tolnai Ambrus Lukács és Válaszuti György tevékenységének köszönhetően – a Dél-Dunántúlon (a mai Baranya és Tolna megye területén) is megjelent. Alvinczi György életéről szinte semmit sem tudunk.[16] Az 1570-es évek elején lett Nagyharsány – a Villányi-hegység déli lejtőjén, Siklóstól keletre található falu – unitárius lelkésze, prédikátora, ahol 1574-ben, egy hitvita során halálra ítélték és a világi hatóságokkal kivégeztették.[17] Zoványi Jenő összefoglalása szerint „a helvét irányúak Veresmarti Illésnek, ekkor már püspöküknek vezetése alatt jelentek meg a nagyharsányi vitán, s a jelek szerint szép számmal vehettek részt, míg az antitrinitáriusok oldaláról a helybeli lelkészen, Alvinczi Györgyön kívül egyedül az amazoktól elpártolt Tolnai Ambrus Lukács siklósi lelkész volt jelen. Ezek ketten valami külső kényszer alatt állhattak, mert másképpen aligha mentek volna belé egy olyan vitatkozásba, amelyben nemcsak hogy jóval többen voltak ellenfeleik, hanem döntőbírákul is ezek sorából nevezte ki Veresmarti magát meg Siklós Miklóst és Kálmánycsehi Mányoki Pétert.”[18] Alvinczi György kivégzése még az országot megszállás alatt tartó török hadsereg vezetőit, így a budai beglerbéget is megdöbbentette.[19]

A nagyharsányi hitvitán ugyancsak jelen lévő Tolnai Ambrus Lukács nem Erdélyből érkezett a mai Magyarország területére, hanem valahol a Dél-Dunántúlon született.[20] Fiatalon kálvinista volt, majd Dávid Ferenc tanításait kezdte követni, és Pécsett, egy unitárius fenntartású főiskolán prédikátornak tanult. Lelkészi szolgálatát Laskón – az Eszéktől északra, ma Horvátország területén található baranyai faluban – kezdte, majd Siklósra került. 1574-ben, a nagyharsányi hitvita után – mint Zoványi Jenő írja – „a különben sem vértanúk fájából faragott Tolnai valahogy meg tudott szökni Pécsre, ahonnan sehogy sem sikerült őt alkalmi bíráinak kezökbe keríteni.”[21] Később a Fejér megye nyugati részén található Polgárdiban (a magyarországi unitarizmus egyik fontos központjában), majd a Pest megyei Ráckevén teljesített lelkészi szolgálatot. Életének további alakulására két személy volt döntő hatással: Cseszneky Mihály fővitéz[22] és Skaricza Máté reformátor.[23] Amikor Tolnai újabb hitvitákban vett részt, s ezért a katolikusok és a reformátusok is üldözni kezdték, a török ellen évtizedeken át harcoló Cseszneky gróf földesúri védelmet nyújtott az antitrinitárius prédikátornak, akinek így nem esett bántódása. Élete alkonyán Tolnai hosszadalmas írásos hitvitát folytatott az ugyancsak Ráckevén működő Skaricza Mátéval, aki – Szigeti Jenő megfogalmazása szerint – „minden vallás képviselőjéhez nyílt szívvel közeledett. Az övétől eltérő világnézeti, teológiai nézetek nem szabtak határt humanista megismerésvágyának.”[24] Skaricza végül rábeszélte Tolnait: térjen vissza a reformátusok közé. Dávid Ferenc egykori követője így élete végén újra elfogadta Jézus és a Szentlélek istenségét.

A harmadik jelentős dunántúli unitárius prédikátor, Válaszuti György – Basilius Istvánnal és nemzedéktársaival együtt – Erdélyből érkezett, hogy Dávid Ferenc tanait a Dunántúlon hirdesse. Hogy mikortól élt a mai Magyarország területén, arról megoszlanak a vélemények: Horváth János irodalomtörténész szerint már 1572-ben felbukkant Baranyában,[25] Szász János unitárius lelkész-egyháztörténész viszont úgy vélte, pécsi működése csak 1588 körül kezdődött.[26] Horváth és Szász szerint Válaszutinak köszönhető, hogy a budai beglerbég nem büntette meg az Alvinczi Györgyöt kegyetlenül kivégeztető Veresmarti Illés református püspököt. Válaszuti ugyanis levelet írt Budára, amelyben kifejtette: a baranyai antitrinitáriusok nem kívánják Veresmartiék földi megbüntetését, hanem Istenre bízzák azt. Válaszuti nevéhez fűződik a Pécsi disputa, amelyet Skaricza Mátéval folytatott hitvitája nyomán írt. A szépirodalomi igényességgel szerkesztett emlékiratból kitűnik, hogy Skaricza magatartásában nyoma sem volt Veresmartiék vallási türelmetlenségének: előre megegyeztek a másik fél sérthetetlenségében, s egymást „uramnak” szólították. Szász János megfogalmazása szerint „a Pécsi disputa az 1568. évi tordai országgyűléshez ragaszkodó és a lelkiismereti szabadságot feltétlenül érvényre juttató felfogásával a 16. századi magyar szellemi élet egyik gyöngyszemévé vált.”[27]

A korai magyarországi unitarizmus talán legkülönösebb személyisége volt Trombitás János, az iskolázatlan, de vagyonos nagymarosi adószedő és kereskedő.[28] Utazásai során megismerkedett az antitrinitárius tanokkal, személyesen felkereste Dávid Ferencet, könyveket kért tőle, majd az unitárius eszme lelkes terjesztője lett az egész Észak-Dunántúlon. A Selmecbányáról Nagymarosra került, feleségével nyolc gyermeket nevelő Trombitás János üzleti útjai során az országot megszálló török hadsereg vezetőivel és a bécsi udvari méltóságokkal is jó viszonyba került, széles kapcsolatrendszert épített ki. János Zsigmond fejedelem halála után Bekes Gáspár politikai törekvéseit támogatta, majd Alvinczi György kivégzése után a budai beglerbégnél elérte, hogy Veresmarti Illés református püspököt és társait perbe fogják. Később a bécsi udvar – Palaeologus Jakab[29] után nyomozva – megtudta, hogy Trombitás unitárius, ezért hazaárulással és istenkáromlással vádolták. Ekkor a törököktől kért segítséget, elhagyta Nagymarost, és az 1580-as években Isztambulban is többször megfordult. Trombitás volt a kezdeményezője annak a hitvitának (vagy inkább bírósági tárgyalásnak), amelynek keretében 1575 februárjában Szokoli Musztafa beglerbég Budára rendelte és megvádolta az Alvinczi Györgyöt halálra ítélő reformátusokat. A tárgyaláson – amelyen Veresmarti Illést és társait 800 tallér pénzbüntetésre ítélték – az unitáriusokat Jászberényi György pécsi lelkész mellett Trombitás János és titkára, a lelkész-prédikátorként is működő Csapó György képviselte. A budai hitvitáról és perről háromszáz évig – Kanyaró Ferenc egyháztörténész könyvének[30] megjelenéséig– semmit sem tudott az utókor. Végül 1986-ban, német levéltári forrásból a beglerbég ítéletének teljes szövege is előkerült: „A Mindenható Isten világi hatóságnak – sem császárnak, sem basának, sem másoknak – nem adott hatalmat arra, hogy a hitet irányítsák, mert azt az Isten maga egyedül kormányozza. Aki a Szentháromságot ismeri el, az maradjon annál, aki viszont nem ismeri el, maradjon a maga hitében. Ezért megparancsolom nektek, hogy valamennyi felekezet nyugodt legyen, és sem szavakkal, sem cselekedettel egyik a másikat ne bántsa.”[31]

Az eddig említettek mellett – Kanyaró Ferenc és Kelemen Miklós munkái nyomán – még tucatnyi 16. századi, a mai Magyarország területén szolgáló unitárius lelkész neve ismert.[32] Az 1580-as években a magyarországi unitáriusok 62 egyházközséget alkottak, amelyek közül – a felsoroltakon kívül – Aranyosfalva, Barczaszőllős, Bakonya, Baksa, Bánfalva, Bod, Egerég, Görcsöny, Köszű, Kisasszonyfalva, Málom, Pellérd, Simony, Szentdienes és Ürző neve maradt fenn.[33] 1600 után, a kibontakozó ellenreformáció szorításában az unitarizmus fokozatosan visszaszorult: a sárból és vesszőből készült, zsindellyel fedett, egyszerű templomokat lerombolták, az egyházközségi iratokat megsemmisítették. Pécsett, a Mindenszentek templomában[34] azonban egészen 1664-ig rendszeresen tartottak unitárius istentisztelet: ennek a közösségnek volt lelkésze Szabó Saltorius János, akiről feljegyezték, hogy kiválóan beszélt latinul, görögül, héberül, és 1608-ban lemásolta a Pécsi disputát.[35] A 18. századból egyetlen magyarországi unitárius lelkész neve maradt fenn: Járdánházi Sámuel (1725–1790) a Baranya megyei Harkányban és Drávapiskin szolgált; antitrinitárius nézetei miatt hat év börtönbüntetésre ítélték.[36] Az unitárius hitelvek és eszmerendszer szabad magyarországi terjesztését csak az 1848. évi XX. törvény tette lehetővé.[37]

 



Jegyzetek

[1] Egri Lukács rövid életrajzát Ferencz József püspök állította össze. Ferencz József: Unitárius kis tükör (átdolgozta: Vári Albert).  Kolozsvár, 1930, Unitárius Egyház, 31.

[2] Károlyi Péter (1543–1576) Wittenbergben végzett kolozsvári tanár, később nagyváradi iskolaigazgató, majd tiszántúli református püspök.

[3] Károli Gáspár (1529–1591), a Biblia első teljes magyar fordításának elkészítője az 1560-as években gönci református prédikátor, esperes, majd a Kassa-völgyi egyházmegye szeniora volt.

[4] Lampe, Fridrik Adolf – Debreceni Ember Pál: Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transylvania. Utrecht, 1728.

[5] Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Budapest, 1977, Akadémiai Kiadó, 21.

[6] Schwendi Lázár, eredeti nevén Lazarus Freiherr von Schwendi (1522–1583) német hadvezér ebben az időben a kassai főkapitányi tisztséget töltötte be.

[7] A fontosabb hitviták összefoglalása megtalálható Bucsay Mihály: A protestantizmus története Magyarországon 1521–1945 című könyvében. Budapest, 1985, Gondolat. A nagyváradi hitvita teljes szövege nyomtatásban is megjelent: A Nagyváradi Disputatio. Kiadja: Nagy Lajos és Simén Domokos. Kolozsvár, 1870.

[8] Basilius István életrajzának forrásai: Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon a XVI. és a XVII. sz.-ban. In: Keresztény Magvető, 1888/2. Pokoly József: Adalékok Basilius István életéhez. In: Keresztény Magvető, 1897/3.

[9] Pókai Jakab királyi tanácsos, János Zsigmond fejedelem bizalmi embere volt; életrajzi adatai ismeretlenek.

[10] Bekes Gáspár (1520 k.–1579) János Zsigmond fejedelem első számú bizalmasa, Erdély egyik legvagyonosabb unitárius földbirtokosa volt. Báthory István fejedelemmé választása után Bekes trónkövetelőként lépett fel, harcba szállt Báthoryval, de csatát vesztett, és menekülnie kellett. 1577-ben kibékült Báthoryval, aki a lengyel lovassági csapatok főparancsnokává nevezte ki. Bővebben ld. Retkes Attila: Aki majdnem fejedelem lett. In: Negyven széljegyzet vallásunk hőskorából. http//unitarius.blog.hu (2012. január 13.)

[11] Klaniczay Tibor (szerk.): A magyar irodalom története 1600-ig. Budapest, 1964, Akadémiai Kiadó, 330.

[12] Karádi Pál életrajzi adatainak forrása: Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891.

[13] Kelemen Miklós: Unitáriusok a XVI. század magyar irodalomában. In: Balázs Tibor – Batári Gábor (szerk.): Jel+Ige antológia. Budapest, 1999, Accordia.

[14] Szinnyei József: Magyar írók élete és munkája. Budapest, 1891. http://mek.niif.hu/03600/03630/html

(2012. január 15.)

[15] Szász János: Négyszáz esztendővel ezelőtt. In: Unitárius Élet, 1968/3. 2-4.

[16] Kanyaró Ferenc kutatásai szerint Brassóban tanult, majd Kolozsvárott iskolaigazgató volt, de ez más forrásból nem nyert bizonyítást. Elképzelhető, hogy a Basilius István vezette antitrinitárius hittérítőkkel érkezett Erdélyből a mai Magyarország területére. Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891.

[17] Emléktábláját 2004 novemberében Rázmány Csaba akkori magyarországi unitárius püspök és Kászoni József budapesti lelkész avatta fel. A táblán az alábbi szöveg olvasható: „Alvinczi György, hitéért 1574-ben mártíromságot szenvedett unitárius prédikátor halála 430. évfordulóján kegyelettel állíttatta a Magyarországi Unitárius Egyház. Emlékeztetőül a hithűség és a vallási tolerancia mindenkori megtartására.” Alvinczi György vértanúságáról, halálának történelmi-politikai következményeiről szól Benedek Szabolcs: Csonkatorony című drámája. Budapest, 2010, Heltai Gáspár Kft.

[18] Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Budapest, 1977, Akadémiai Kiadó, 131.

[19] Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Budapest, 1977, Akadémiai Kiadó, 131-132.

[20] Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891.

[21] Zoványi Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Budapest, 1977, Akadémiai Kiadó, 131.

[22] Cseszneky Mihály az 1560-as években több, a török által meghódított települést visszaszerzett Veszprém és Fejér vármegye déli részén. Érdemeiért I. Ferdinánd király neki adományozta Bakonynána, Dudar, Káloz, Láng, Aba és Felegres falvakat.

[23] Skaricza Máté (1544–1591) reformátor Wittenbergben és Marburgban tanult, majd hosszú ideig Ráckevén szolgált. Kiadta Szegedi Kis István hátrahagyott műveit, és megírta életrajzát. Luther közismert énekét (Erős vár a mi Istenünk) ő fordította először magyarra. 

[24] Szigeti Jenő: Skaricza Máté, a rajzoló reformátor. In: Confessio, 1994 szeptember, 16.

[25] Horváth János: A reformáció jegyében – a Mohács utáni magyar félszázad irodalomtörténete. Budapest, 1957, Gondolat, 387.

[26] Szász János: Négyszáz esztendővel ezelőtt. In: Unitárius Élet, 1968/3. 2-4.

[27] Szász János: Négyszáz esztendővel ezelőtt. In: Unitárius Élet, 1968/3. 2-4.

[28] Trombitás János részletes, alaposan dokumentált életrajzát Szakály Ferenc írta meg, Mezőváros és reformáció – Tanulmányok a korai magyar polgárosodás című könyvében. Budapest, 1995, Balassi.

[29] A görög származású Palaeologus Jakab az egyházalapító püspök, Dávid Ferenc egyik legszorosabb szövetségese volt. A kalandos életű író-teológus csupán három évet töltött Erdélyben, de eszmerendszere, gondolkodásmódja az unitáriusokra és a szombatosokra is nagy hatást gyakorolt. Az 1580-as években, Rómában meggyilkolták.

[30] Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891.

[31] „Acta: Türkenkriege 1574-1577. Summarischer Auscuge, wie sich die Disputation des Glaubens halben, zugetragen halb, zwischen Christen und Arrianern, zu Ofen denn 8 February, Anno 1565.” Idézi: Szász János: Újra a budai disputáról. http://unitarius.uw.hu/dok/Szasz%20Janos_Ujra-a-budai-disputarol.doc (2012. január 8.)

[32] Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891. Kelemen Miklós: Az unitárius egyház története a mai Magyarország területén. In: Egy az Isten, Budapest, 2005, Magyarországi Unitárius Egyház, 45-53.

[33] Kelemen Miklós: Az unitárius egyház története a mai Magyarország területén. In: Egy az Isten, Budapest, 2005, Magyarországi Unitárius Egyház, 45-53.

[34] Pécs egyik legrégibb temploma (Tettye utca 14.) a 12. században épült, román stílusban. Később gótikus és barokk átalakításokat is végeztek rajta. A török hódoltság alatt ez volt Pécs egyetlen keresztény temploma, amelyet közösen használtak a katolikusok, a reformátusok és az unitáriusok. 1588-ban itt tartotta a Pécsi Disputát Skaricza Máté református és Válaszuti György unitárius lelkész. A 17. század elején a templom unitárius lett, a katolikusok 1664-ben nyerték vissza.

[35] Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891

[36] Kanyaró Ferenc: Unitáriusok Magyarországon. Kolozsvár, 1891

[37] 1848. évi XX. törvényczikk a vallás dolgában. 1. § Az unitária vallás törvényes bevett vallásnak nyilvánittatik.

Szerző: Retkes Attila  2012.12.27. 19:50

Címkék: Címkék