Kiemelkedő jelentőségű, humanista püspökünk, a 16. század végén élt Enyedi György legfontosabb teológiai munkája az Explicationes locorum Veteris et Novi Testemanti vagyis az Ó- és újtestamentumi helyek magyarázata. Ennek a könyvnek is megvan a maga sorsa: betiltották, elégették, újra kinyomtatták, majd egész Európában elterjedt. A 17-18. században sokan az Explicationesből ismerték meg az unitárius vallás alapelveit.

A magyar irodalom története című, az 1960-as években megjelent enciklopédia – bölcsészkörökben ismert nevén: a „spenót” – így elemzi Enyedi munkájának jelentőségét: „az Explicationes locorum Veteris et Novi Testamenti az erdélyi antitrinitárius irodalom legnagyobb hatású művei közé tartozik. E szigorúan tudományos jellegű munka a szentháromságtan bizonyítására használt bibliai helyek gyűjteményét tartalmazza, s úgyszólván a teljes protestáns teológiai irodalom ismeretében foglalja össze mindazokat az érveket, amelyek e szövegek hagyományos értelmezésének megcáfolására alkalmasak. A tárgyalt bibliai helyek mindegyikéhez Enyedi összegyűjtötte a különböző teológiai tekintélyek egymást kölcsönösen megcáfoló magyarázatait, s így az olvasóban már-már afelől támaszt kétségeket, hogy egyáltalán van-e olyan dogmarendszer, amelybe a biblia valamennyi könyvének tanulsága meghamisítatlanul beilleszthető. E ki nem mondott, de nehezen elkerülhető konklúziója miatt Enyedi munkáját csaknem száz éven keresztül folytonosan támadták a különböző háromsághívő felekezetek képviselői, mindenekelőtt az ortodox reformátusok, itthon és külföldön egyaránt.”
Az Explicationest 1598-ban, egy évvel Enyedi halála után, Toroczkai Máté kolozsvári lelkész (későbbi püspök) kezdeményezésére, a Heltai Gáspár-féle nyomdában adták ki. A kötetet azonban Báthori Zsigmond rendelete nyomán betiltották, és a raktáron lévő példányait elégették. Egyes források szerint mindössze tizenöt példány maradt fenn belőle. Csaknem két évtizeddel később Toroczkai magyarra fordította a könyvet, és a Heltai-nyomda – amelynek ekkor már Makai Nyírő János volt a vezetője – ismét vállalkozott a kiadásra. A kötet 1619 júniusában elkészült, de a Bethlen Gábor fejedelmet távollétében helyettesítő öccse, Bethlen István – református udvari prédikátorok tanácsára – nem adta meg a kinyomtatási engedélyt. Végül 1620-ban Péchi Simon kancellárnak (a szombatos vallás egyik alapítójának) és a kolozsvári városi tanácsnak sikerült elérnie, hogy a magyar kiadás – kizárólag belső egyházi használatra – megjelenhessen. Az Explicationes latin eredetijét 1684-ben, Hollandiában újra megjelentették, s ettől kezdve hosszú időn át ez volt az egyetlen erdélyi unitárius kiadvány, amit Nyugat-Európa felvilágosult arisztokratái, polgárai megismerhettek.
Szerző: Retkes Attila  2010.12.17. 14:52