Egyházalapítónk, Dávid Ferenc és az ellentmondásos megítélésű, népszerűtlen Hunyadi Demeter után harmadikként Enyedi Györgyöt (1555-1597) választották meg unitárius püspöknek. Teológiai munkái mellett szépirodalomi életműve is jelentős. Vallási ellenfele, Geleji Katona István erdélyi református püspök szerint „Enyedit az unitáriusok Platonjának tartják, s kevélyek nagy tudományára.”

Enyedi György 1571-től Itáliában és Németországban tanult; itt megszerzett jelentős humanista műveltségét a latin és a görög nyelv magas szintű ismerete is gazdagította. Hazatérve a kolozsvári unitárius iskolában tanított és lelkészként működött, majd 1592-ben püspökké választották. A mártírsorsú 20. századi erdélyi lelkész-egyháztörténész, Gellérd Imre megfogalmazása szerint „Enyedi már a 16. század végén tisztán látta, hogy egyházunk az erdélyi történelem viharverései között csak úgy maradhat fenn, ha életelvévé teszi a minőség gondolatát. Prófétai eréllyel hangsúlyozta, hogy minden unitáriusban tudatos kell, hogy legyen ez a szemlélet. A 19. századig Enyedinél tisztábban senki sem látta és nem emelte ki annyira az unitarizmus minőségi értékét, senki sem mutatott rá olyan meggyőzően arra, hogy az unitárius személyiség fő jellemvonása a tudatos minőségélmény, minőség-szempontú önértéktudat. Ennek a szellemnek a megteremtésével Enyedi olyan fegyvert adott a dávidferenci ügy kezébe, melyre századokon keresztül támaszkodhatott.”
Enyedi Györgynek több mint háromszáz, erkölcsi és társadalmi tárgyú prédikációja maradt fenn, ami önmagában jelentős. A világi szépirodalom iránt is érdeklődött: latinra fordította Heliodorosz Aethiopica című művét – azt a 3. századi, monumentális görög kalandregényt, amelyből Enyedivel azonos időben Czobor Mihály magyar fordítást is készített. Másik különleges vállalkozása a Bocaccio novellája nyomán írt Historia elegantissima Gismundae regis Tancredi filiae című szerelmi történet magyarra fordítása: a kötet – Gismundának, Tankréd király leányának igen szép históriája címmel – 1577-ben, Debrecenben jelent meg, majd Kolozsvárott is kiadták. Mint a Klaniczay Tibor által szerkesztett magyar irodalomtörténeti enciklopédia megjegyzi, „Enyedi a profán tárgyban arra keresett alkalmat, hogy korának aktuális kérdéseire a keresztény erkölcs és a humanista felfogás szempontjából feleletet adjon.” Legfontosabb munkája azonban kétségkívül a kalandos sorsú Explicationes locorum Veteris et Novi Testamenti (Ó- és újtestamentumi helyek magyarázata), amellyel bővebben következő széljegyzetünkben foglalkozunk.
Szerző: Retkes Attila  2010.12.17. 14:02