Ki hinné, hogy egy iskolázatlan, de vagyonos nagymarosi adószedő és kereskedő – utazásai során megismerkedve az antitrinitárius tanokkal – személyesen felkeresi Dávid Ferencet, könyveket kér tőle, majd az unitárius eszme lelkes terjesztője lesz az egész Észak-Dunántúlon? Pedig Trombitás Jánossal pontosan ez történt – még saját „udvari” lelkészt is foglalkoztatott, Csapó György személyében.

A Selmecbányáról Nagymarosra került, feleségével nyolc gyermeket nevelő Trombitás János (1540 előtt-1592) üzleti útjai során az országot megszálló török hadsereg vezetőivel és a bécsi udvari méltóságokkal is jó viszonyba került, széles kapcsolatrendszert épített ki. János Zsigmond fejedelem halála után az unitárius Bekes Gáspár politikai törekvéseit támogatta (róla később részletesebben is írok), majd Alvinczi György kivégzése után a budai beglerbégnél elérte, hogy Veresmarti Illés református püspököt és társait perbe fogják. Teológiai felkészültségét jelzi, hogy hitvitába bocsátkozott Huszár Gál református püspökkel, a Heidelbergi Káté fordítójával. Később a bécsi udvar – Palaeologus Jakab után nyomozva – megtudta, hogy Trombitás unitárius, ezért hazaárulással és istenkáromlással vádolták. Ekkor a törököktől kért segítséget, elhagyta Nagymarost, és az 1580-as években Isztambulban is többször megfordult. Élete utolsó éveiről nincs információnk.
Amikor 1575 februárjában Szokoli Musztafa beglerbég Budára rendelte és megvádolta az Alvinczi Györgyöt halálra ítélő kálvinistákat, a pasa udvarában tartott hitvitán (vagy inkább bírósági tárgyaláson) az unitáriusokat Jászberényi György pécsi lelkész mellett Trombitás János és titkára, a lelkész-prédikátorként is működő Csapó György képviselte. Trombitásék halált vagy súlyos börtönbüntetést szorgalmaztak, de – mint az előző széljegyzetben írtam – Válaszuti György levelének hatására Veresmartiék végül „megúszták” 800 tallér pénzbüntetéssel. A budai hitvitáról és perről háromszáz évig – Kanyaró Ferenc egyháztörténész Unitáriusok Magyarországon című könyvének megjelenéséig (1891) – semmit sem tudott az utókor. Végül 1986-ban, német levéltári forrásból a beglerbég ítéletének teljes szövege is előkerült, így befejezésül ebből idézünk: „A Mindenható Isten világi hatóságnak – sem császárnak, sem basának, sem másoknak – nem adott hatalmat arra, hogy a hitet irányítsák, mert azt az Isten maga egyedül kormányozza. Aki a Szentháromságot ismeri el, az maradjon annál, aki viszont nem ismeri el, maradjon a maga hitében. Ezért megparancsolom nektek, hogy valamennyi felekezet nyugodt legyen, és sem szavakkal, sem cselekedettel egyik a másikat ne bántsa.” Különös felismerés, hogy a török beglerbég minden szava egybecseng a tordai országgyűlés szellemével, a vallási türelem eszméjével.
Szerző: Retkes Attila  2010.12.14. 19:26