Az erdélyi antitrinitárius mozgalom szellemi-ideológiai hátterének megteremtésében nagy érdemeket szerzett a német származású, fiatalon elhunyt Sommer János (1540-1574). Az unitárius krónikások közül Borbély István és Gál Kelemen, az irodalomtörténészek közül Horváth János és Klaniczay Tibor emlékezett meg róla, de életművének igazán alapos feltérképezése még várat magára.
 
Amit biztosan tudunk: Sommer a szászországi Pirnában született, a frankfurti egyetemen szerzett alapos, szerteágazó humanista műveltséget, majd 1561-ben a vallási-kulturális reformokkal kísérletező Jacobus Heraclides moldvai vajda szolgálatába állt, s így került Kelet-Európába. A vajda bukása után Erdélybe menekült: Brassóban, Besztercén, végül Kolozsvárott élt, ahol az unitárius iskola lektora lett, és minden hitvitán, nyilvános alkalmon a Dávid Ferenc által képviselt radikális reformáció mellett foglalt állást. Teológiai és filozófiai munkák, vitairatok mellett megírta Heraclides vajda életrajzát, emlékbeszédet készített János Zsigmond fejedelem halálára, német és latin nyelvű énekei, alkalmi versei is magas színvonalúak. 1574-ben, feltehetően pestis következtében hunyt el.
A Klaniczay Tibor által szerkesztett, az 1960-as években megjelent magyar irodalomtörténet így foglalta össze Sommer tanainak lényegét: „Míg az erdélyi antitrinitarizmus többi képviselője számára valamely vallási tétel helyes voltának úgyszólván kizárólagos kritériuma, hogy az a bibliában expressis verbis benne van-e, addig Sommer szerint ezzel egyenlő súllyal esik latba, hogy az adott tétel logikailag mennyire elfogadható. Első teológiai műve, az Explicatio világosan kifejti, hogy úgynevezett hittitkok nincsenek: ami irracionális, az nem is lehet igaz. A másik lényeges új megállapítása pedig az, hogy a Szentháromság-dogma a platóni idea-tanból származik (…) Sommer az Erdélyben működött antitrinitárius szerzők közül a legracionalisztikusabb, legfelvilágosultabb szellemű. Számára szinte minden vallási dogma lényegében közömbös; talán csak Isten létét és Jézus isteni küldetését tekintette vitán felül állónak. A biblia tekintélyét nem vonta kétségbe, de benne humanisztikus, morális tanítások gyűjteményét, s egy minden miszticizmust nélkülöző racionalista vallásfilozófia alapokmányát látta; a biblia tagadhatatlan misztikus, irracionális elemeit pedig csupán metaforáknak tekintette (…) Szerinte a biblia értelmezése tudományos feladat, amely nem tekinthető lezártnak, végleges megoldása nemzedékek munkáját igényli. Így saját álláspontját is legfeljebb jobbnak tekinti a korábbiaknál, de sohasem cáfolhatatlan, örök igazságnak."
Szerző: Retkes Attila  2010.12.09. 13:58 komment

süti beállítások módosítása