Heltai Gáspár híressé vált nyomdája az alapító halála után még csaknem kilencven évig működött. A 17. századi kolozsvári unitárius nyomdászok élete – az ellenreformáció szorításában – nem volt könnyű, viszont a nyomdász mesterség jelentős társadalmi megbecsültségnek örvendett. A betűszedőktől, tipográfusoktól elvárták, hogy nagy műveltséggel, nyelvtudással és néhány éves külföldi tapasztalattal rendelkezzenek.
Herepei János művelődéskutató már idézett tanulmányában így írja le a nyomdásszá válás útját: „A középfokú iskola osztályait a tanulók rendes körülmények között 15-16. életévükben fejezték be. A nyomdában azután három esztendei apródoskodás után felszabadulva jutottak nyomdászlegényi sorba. Mint ilyenek, egy ideig még itt dolgoztak, egyúttal továbbfolytatva főiskolai tanulmányaikat is. Csak ezek után gondolhattak a szokásos bel- és külországbeli vándorútra: mesterségüknek más nyomdákban való tökéletesítésére. Csaknem bizonyos, hogy az egész XVI-XVIII. században ez volt az útja-módja, sőt követelménye a tipográfussá-lételnek.”
Az alapító Heltai Gáspárt és fiát követő Dési Szilvási János után – a városi jegyzőkönyvek tanúsága szerint – Makai Nyírő János lett a Heltai-nyomda vezetője. Ebben az időszakban történt, hogy a kolozsvári unitárius lelkészek – Toroczkai Máté püspök vezetésével – elhatározták: magyarra fordítják és újra kiadják Enyedi György püspökünk Explicationes című könyvét (1598), amit korábban – az ellenreformáció és a vallási türelmetlenség jegyében – betiltottak, sőt elégettek. Az újrakiadás előtt a „János deákként” emlegetett Makai Nyírőt külföldre küldték, hogy tökéletesítése nyomdai és tipográfiai ismereteit. A később Könyvnyomtató Makai N. János néven is ismert mester Bártfán, Prágában, Lengyelországban és Sziléziában tanult, majd hazatérve évekig irányította a kolozsvári unitárius nyomdát. Utóda Válaszuti András lett, akiről szintén feljegyezték, hogy széles műveltséggel és külföldi tapasztalattal is rendelkezett. 1625 körül Szilvási András állt a nyomda élén, majd Abrugyi György következett, aki – családnevének megfelelően – Abrudbányáról származott, és ugyancsak unitárius vallású volt. Abrugyiról feljegyezték, hogy a nyomdászat és tipográfia mellett a könyvkötő mesterséget is megtanulta. 1660 körül azonban megszűnt a Heltai-nyomda, mert – mint Herepei János fogalmaz – „betűkészlete a hosszas használattól megkopott, a megújításhoz pedig Abrugyinak nem volt elég szakértelme.” Így ért véget Heltai Gáspár nyomdai és kiadó vállalkozásának csaknem kilenc évtizedes története, az unitárius vallás- és művelődéstörténet fontos fejezete.
