Az irodalmi források, hivatkozások viszonylag jelentős számával ellentétben a képzőművészetben alig-alig találkozhatunk Dávid Ferenc-ábrázolásokkal. A leghíresebb ezek közül a magyar szecesszió nagymesterének, a gödöllői művésztelep alapítójának, Körösfői-Kriesch Aladárnak a festménye, amely a vallásszabadságot kimondó tordai országgyűlésen ábrázolja egyházalapító püspökünket.

„Jézusról egyetlen hiteles korabeli ábrázolás nem maradt fenn, s erre az a tilalom a legelfogadhatóbb magyarázat, amelyet még Mózes rendelt el: az ember arca tabu, ábrázolása szigorúan büntetendő” – kezdte előadását Török Tamás unitárius író 1990 novemberében, a Dávid Ferenc Egyletben, majd így folytatta: „Vajon a mózesi tilalom tisztelete magyarázza azt is, hogy Jézus nagy értőjéről és az őskeresztény felfogás szerinti újraértékelőjéről, Dávid Ferencről sem maradt fenn hiteles egykorú arckép? Valószínűbbnek tartom, hogy ábrázolásának tilalmát maga Dávid Ferenc rendelte el, mint ahogy alig hiszem, hogy a türelem szellemiségével átitatott Erdélyben Dávid Ferenc elítéltetése képei megsemmisítését vonta volna maga után.” A kései utódok, a 20. század unitáriusai közül néhányan mégis megpróbálkoztak Dávid Ferenc – nyilván nem élethű, sokkal inkább szimbolikus jelentőségű – ábrázolásával. László Gyula Széchenyi-díjas régész és történész professzor hosszú élete során több mint hatszáz portrét rajzolt – köztük egyházalapító püspökünkét. Dávid Ferencet megörökítette a székely szülők gyermekeként Budapesten született, Erdélyhez ezer szállal kötődő Szinte Gábor festőművész is. A hetvenes-nyolcvanas években unitárius körökben még jól ismert volt a Benczédi-plakett: a kolozsvári keramikus és szobrászművész, Benczédi Sándor Dávid Ferenc-domborműve, ami – egyházi vezetők külföldi útjai alkalmával – brit, holland, amerikai hittestvéreinkhez is eljutott.
A legfontosabb Dávid Ferenc-ábrázolás kétségkívül Körösfői-Kriesch Aladár (1863-1920) nevéhez fűződik. A Székely Bertalan és Lotz Károly növendékeként diplomázott, majd tudását Párizsban tökéletesítő festő-szobrász-iparművész neve a gödöllői művésztelep alapítójaként, a szecesszió meghonosítójaként maradt fenn. Gondosan tanulmányozta a magyar kézműves és népi hímzési motívumokat, amelyeket szervesen beépített alkotásaiba. Freskói az Országház ebédlőtermében, falképei a Zeneakadémia épületében láthatók, számos alkotását a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Történelmi képei sorában – a II. Rákóczi György halála, az Eger ostroma és a Zách Klára mellett – kivételes helyet foglal el a Tordai országgyűlés című című festmény, amelyet 1896-ban, a Millennium alkalmából, Torda-Aranyos vármegye és Torda város megrendelésére készített. A kép központi alakja a szenvedélyes hitvitázó, a későbbi vértanú püspök, Dávid Ferenc.
 
 

Szerző: Retkes Attila  2010.11.22. 12:34 komment

süti beállítások módosítása