Dávid Ferenc püspök életének utolsó nyolc éve embert próbáló, méltatlan küzdelmekkel telt. Vallási ellenfelei gúnyolták, eretneknek bélyegezték, máglyával és pallossal fenyegették. A János Zsigmond fejedelem halála (1571) után trónra lépő Báthori fejedelmek valláspolitikájának fő célja a katolikus egyház restaurációja, az unitarizmus elszigetelése volt.
 
Dávid Ferenc továbbra is szenvedélyesen vett részt a hitvitákban, és sohasem viszonozta ellenfelei türelmetlenségét, fenyegetéseit. Mint Erdő János írja, „teológiai felfogása szerint a hit kérdésében mellőzni kell minden erőszakot; nem a világi hatalom fegyverével, hanem az ige igazságával és a lélek szeretetével kell harcolni. Az elégtételt Istenre bízza, ő lesz az, aki ügyét védelmébe veszi.” Az első Báthori-fejedelem, István elismerte ugyan a protestáns vallások szabad gyakorlását, de jezsuitákat telepített be Erdélybe, előkészítve az ellenreformációt. Elvette az unitáriusok gyulafehérvári nyomdáját, szigorú engedélyeztetési eljáráshoz kötötte teológiai munkák kiadását és terjesztését. Mivel a reformációt befejezett folyamatnak tekintette, már 1572-ben országgyűlési határozattal tiltotta meg a további vallásújítást, az úgynevezett innovációt. Kedvezőtlen jel volt az az 1577 októberében meghozott országgyűlési határozat is, amely szerint Thorday Sándor András református püspök a magyarok lakta területeken bárhol vizitálhatott és taníthatott, míg Dávid Ferencet a leghatározottabban eltiltották ettől, tevékenységét csak az unitáriusokra korlátozzák.
Az 1570-es évek hitvitáinak középpontjában a krisztológia állt. A Dávid Ferenc által képviselt radikális irány azt hirdette, hogy Jézus ember volt, őt tehát nem imádni, hanem követni kell. Ezzel nemcsak ellenfelei, hanem korábbi szövetségeseinek egy része sem tudott azonosulni: a vita megosztotta az unitáriusokat, és megkönnyítette az ellenreformáció térnyerését. Dávid Ferencet 1579 tavaszán eltiltották a prédikálástól és őrizet alá helyezték, majd júniusban, koncepciós perben elítélték. Az eljárás részleteiről keveset tudunk: Balázs Mihály professzor kutatásai szerint az ekkor már súlyos beteg, mozogni és beszélni alig tudó püspök tanairól nem is folytattak hitvitát, egyszerűen megállapították, hogy megszegte a vallásújításra vonatkozó törvényt. Ezért holtig tartó várfogságra ítélték, és Déva várába zárták, ahol néhány hónapos szenvedés után, 1579 novemberében meghalt. Sírja ismeretlen. Az Unitárius Egyház 1910-ben emlékoszlopot állított fel a dévai várban, ahol évente zarándoklatot tartanak az erdélyi, magyarországi, brit és amerikai unitáriusok.
Szerző: Retkes Attila  2010.11.09. 13:42 komment

süti beállítások módosítása